„Nem dobtuk ki. Csak a BoxDepóba költöztek.”

Egy beszélgetés az összeköltözésről, a férfiak legendás „jó lesz még valamire” mondatáról és arról, hogyan kerül egy szakadt fotel egy self storage raktárba

– Most költözöl össze a barátoddal. Hogy álltok?

Alapvetően nagyon jól. A kapcsolatunk stabil, szeretjük egymást, közös lakást választottunk, közös terveink vannak… és jelenleg a legnagyobb párkapcsolati konfliktusunk egy harmincéves fotel.

Szóval azt mondanám, hogy jól állunk.

Amikor elkezdtük tervezni az összeköltözést, én naivan azt gondoltam, hogy majd kiválogatjuk, kinek milyen dolga van, ami tényleg kell, és szépen berendezzük az új lakást.

Aztán kiderült, hogy a „kell” szó nálunk két teljesen különböző dolgot jelent.

Nálam a „kell” azt jelenti, hogy használom.

Nála azt jelenti, hogy valamikor fontos volt.

Ez pedig nagyon nem ugyanaz.

A barátom gyerekkora óta gyűjt Matchboxokat, képregényeket, régi játékokat, különféle emléktárgyakat. És természetesen vannak bútorai is, amelyekhez valamilyen történet kapcsolódik.

Az egyik például a kedvenc fotelje.

Én először azt hittem, hogy csak viccel.

Azt mondta:

„Ezt természetesen visszük.”

Én pedig megkérdeztem:

„Hová?”

Azt mondta:

„Az új lakásba.”

Azt hiszem, ekkor volt az a pont, amikor először kezdtem komolyan érdeklődni a BoxDepo iránt.

– Mi volt a baj a fotellel?

Nem akarom igazságtalanul beállítani szegényt. A fotelnek valóban volt karaktere.

Nagyon sok karaktere.

Talán túl sok is.

Olyan volt, mint egy veterán autó, csak kevésbé volt mozgásképes, és nem lehetett vele menőzni.

A huzata megkopott, az egyik karfája kicsit meg volt szakadva, és az egésznek volt egy olyan hangulata, mintha az elmúlt húsz évben minden fontos családi esemény ezen történt volna.

A barátom szerint viszont gyönyörű.

„Ez egy klasszikus darab” – mondta.

Én pedig rákerestem fejben a „klasszikus” szó szinonimájára.

Nem találtam.

Aztán jött a második probléma: a Matchboxok.

Mert egy-két darabról még beszélhetünk dekorációként.

De amikor kiderült, hogy a barátomnak gyakorlatilag egy kisebb autókereskedése van a gyerekkorából, rájöttem, hogy nekünk nem költözési tervünk van, hanem logisztikai projektünk.

És persze minden egyes darabhoz tartozott egy történet.

„Ezt a nagypapámtól kaptam.”

„Ezt egy kiránduláson vettem.”

„Ez az első ilyen típusom.”

„Ez ritka.”

„Ezt nem lehet csak úgy kidobni.”

A végén már azt vártam, mikor mondja valamelyik műanyag kisautóra, hogy „ez érzelmileg nagyon fontos számomra”.

– És mikor került szóba a BoxDepo?

Amikor rájöttünk, hogy két lehetőségünk van.

Vagy megpróbálunk mindent bezsúfolni az új lakásba, és hat hónap múlva a nappali egyik felét még mindig kartondobozok borítják.

Vagy elkezdünk okosan szelektálni.

Csakhogy a szelektálás nálunk úgy nézett ki, hogy én azt mondtam:

„Ezt szerintem nem kellene megtartanunk.”

Ő pedig azt:

„Dehogynem.”

Egy idő után rájöttem, hogy ebből nem lesz gyors megoldás.

Ekkor jött a BoxDepo self storage ötlete.

És tulajdonképpen pont ez volt benne a jó: nem kellett végleges döntést hoznunk.

A régi bútorok, dobozok, olyan tárgyak, amelyekhez kötődik, de az új lakásban jelenleg nincs helyük, bekerültek a BoxDepo raktárába.

Így nem dobtuk ki őket.

De nem is költöztek be velünk.

Ez szerintem egy zseniális köztes állapot.

– Tehát a BoxDepo tulajdonképpen a párkapcsolati béke része lett?

Abszolút.

Szerintem egyébként erről keveset beszélünk.

Amikor két ember összeköltözik, mindenki arról beszél, hogy mekkora romantika lesz együtt reggelizni.

Senki nem mondja, hogy:

„Készülj fel, mert hamarosan komoly diplomáciai tárgyalásokat fogsz folytatni egy régi dohányzóasztal jövőjéről.”

Nálunk a BoxDepo lett a diplomáciai megoldás.

Én azt mondom:

„Nem fér el.”

Ő azt mondja:

„De szeretem.”

Én:

„Rendben.”

Ő:

„Tényleg?”

Én:

„Persze. Vidd a BoxDepóba.”

És mindenki boldog.

A tárgy is.

Én is.

Ő is.

A fotel pedig különösen.

– Miért volt fontos, hogy ne kelljen mindent kidobni?

Mert egy költözés során nagyon könnyű beleesni abba a hibába, hogy az ember csak azt nézi, mi fér be az új lakásba.

Pedig attól, hogy valamire most nincs szükségünk, még lehet értékes.

Lehet érzelmi értéke, lehet, hogy később szükségünk lesz rá, vagy egyszerűen csak még nem állunk készen arra, hogy megváljunk tőle.

A BoxDepo ebben ad egy kis mozgásteret.

Nem kell mindenről azonnal dönteni.

Elrakhatod, ami most útban van, de amit még nem akarsz kidobni.

És közben az otthonod tényleg otthon marad, nem pedig egy átmeneti raktár.

Nekem például nagyon fontos volt, hogy az új lakásban ne hatalmas dobozhegyek között kezdjük el az életünket.

A BoxDepo segítségével a költözésnél félretett dolgoknak lett egy külön helyük.

Ráadásul jó érzés, hogy ha később szükségünk van valamire, nem veszett el, hanem ott van a raktárban.

– És milyen érzés most úgy bemenni az új lakásba, hogy nincs ott a barátod összes régi cucca?

Őszintén?

Felszabadító.

Van hely.

Látom a padlót.

Látom a falakat.

És amikor belépek a nappaliba, nem egy 1990-es évekbeli fotel néz vissza rám.

Bár a barátom néha megjegyzi:

„Azért a fotelt hiányolom.”

Ilyenkor csak annyit mondok:

„Semmi baj. A BoxDepo vigyáz rá.”

Erre általában megnyugszik.

Szerintem egyébként pont ez a legjobb az egészben: nem kellett választania a „megtartom” és a „kidobom” között.

Megmaradt neki a lehetőség.

Én pedig megkaptam a lehetőséget arra, hogy az új lakásban ne egy raktárban éljünk.

– És szerinted meddig maradnak a cuccok a BoxDepóban?

Na, ez egy nagyon érdekes kérdés.

Szerintem a barátom azt mondaná, hogy néhány hónap.

Én azt mondanám, hogy néhány év.

A BoxDepo pedig szerencsére nem sürget minket.

Ez is tetszik benne: lehet egy ideiglenes megoldás, de nem kell úgy tekinteni rá, mint valamire, amit két hét múlva mindenképpen ki kell üríteni.

Majd kialakul.

Lehet, hogy fél év múlva elővesszük a fotelt.

Lehet, hogy rájövünk, hogy egyáltalán nem hiányzik.

Lehet, hogy egyszer nagyobb lakásba költözünk, és akkor lesz helye.

És az is lehet, hogy a barátom egyszer belenéz a raktárba, meglátja a fotelt, és azt mondja:

„Ezt tényleg én akartam hazahozni?”

Na, akkor lesz vége a történetnek.

– Tehát végül a BoxDepo lett a kompromisszum?

Igen, és szerintem ez nemcsak nálunk működhet.

Ha valaki költözik, felújít, kisebb lakásba megy, eladja a lakását, vagy egyszerűen csak túl sok minden gyűlt össze, a self storage nagyon praktikus megoldás lehet.

Nálunk pedig különösen azért vált be, mert két embernek kellett közös nevezőre jutnia.

Nem kellett azt mondanom a páromnak:

„Dobd ki!”

Ő pedig nem mondhatta azt:

„Akkor minden jön velünk!”

Középen ott volt a BoxDepo.

A régi bútorok, dobozok és egyéb holmik biztonságos helyre kerültek, mi pedig kaptunk egy rendezett lakást és egy kis időt arra, hogy eldöntsük, mihez akarunk később visszanyúlni.

Tulajdonképpen a BoxDepo lett a kapcsolatunk kompromisszumos zónája.

– És mi lesz a fotellel?

Ezt még nem tudom.

De egy dolgot biztosan tudok.

Jelenleg a BoxDepóban van.

És amikor este lefekszünk, nem a nappaliban.

Szóval már most sokat tett a kapcsolatunkért.

Aztán majd egyszer eljön az a nap, amikor újra elővesszük.

Vagy nem.

De addig is biztonságban van.

A barátom pedig boldog.

Én pedig még boldogabb.

Mert végül rájöttem, hogy nem minden vitát kell megnyerni.

Néha elég, ha elrakjuk a problémát egy BoxDepo-raktárba.

Legalább addig is van hol laknia.

És ki tudja?

Lehet, hogy néhány hónap múlva már ő sem akar visszaköltözni.